Toti & Erik

Ma délelőtt a tettek mezejére léptem. Miután Anyu megigazította Toti haját, aznap este Otto is nekifutott, de abszolút sikertelenül. Szóval telefonáltam Otto fodrászának és ügyesen elindultunk. Persze peluscsere, átöltöztetés, etetés, bepakolás, meg minden, nem volt egyszerű menet, de elindultunk:D Toti vidáman ült a kocsiban, nézte a millió meg egy buszt, teherautót, kamiont, motort, autót, biciklit, egész úton mondta a magáét. Megérkeztünk a szalonba, Toti beült a székbe, és megszeppenve nézte mi történik. Kicsit el is volt kámpicsorodva néha, de aztán sikerült elkerülni a rívást.
Egyre rövidebb és rövidebb lett a haja mindenütt.
A kész művet már csak pár utolsó simítással kellett mosolyogva tökéletesíteni.
Anita egészen odavolt, hogy csendben és mozdulatlanul ülte végig Toti a teljes hajnyírást, öröm volt vele dolgozni :D Ezért jár is egy nagy puszi.
Boldogan konstatálhatjuk, jó lett az új frizura, nagyon vagesz.
Még egy kicsit ücsörgött Toti a székben, pörgött is.
Olvastak is Anitával.
Aztán megnéztük a szalont, Toti végig szótlanul, és mozdulatlanul, megszeppenve ült Anita ölében.
Lassan Erik elkezdett ébredezni úgyhogy indulnunk kellett.
Erik első babakocsizása.
Toti szívesen vezetett volna. Hazaérve nem akart bejönni a házba, még be akart ülni az autóba, nem jött, hiába kérleltem. Majd megtettem, amihez tegnap nem volt merszem, hisz a szitu kísértetiesen hasonlított a tegnapi dacos mutatványhoz. Nem mozdult sehova, sírt, összecsuklott. Szépen előrejöttem, nem látott. Én hallottam, hogy sír, egy ideig, aztán abbahagyta majd egyszercsak megjelent az ajtóban és szó nélkül vidáman bejött a házba mintha mi sem történt volna. Tényleg ez a megoldás?
Ebéd után még egy kicsit legoztunk, nyugiban, a szép új frizkóval.